Több kliensem is arról számolt be, hogy az utóbbi 1-2 évben közeli barátaik ghostingoltak, azaz tűntek el az életükből mindenféle magyarázat nélkül. Amikor ezekről a hirtelen megszűnő kapcsolatokról beszélgetünk, a hozzám forduló emberek elmesélik, mennyi szorongást és álmatlan éjszakát okoz nekik barátaik, vagy épp a kedvesük hirtelen semmivé válása. (A kapcsolat megszűnése, vagy az ettől való félelem az egyik legerősebb negatív inger az ember világában.) Magukban keresik az okot, és hónapokig, akár évekig gondolkodnak azon, mit rontottak el. A beszélgetések során általában arra jutunk, hogy a ghosting oka valószínűleg sokkal inkább keresendő a ghostingolóban és annak körülményeiben, mint a magára hagyottban.
A szakítás azért nemesebb dolog a ghostingnál, mert koherens narratívát ad az elhagyottnak. Amikor narratíva nélkül hagyjuk a másikat, akkor lehetetlenné tesszük számára azt, hogy életünk közös epizódját a saját élettörténetébe belesimítsa. Ha magyarázat nélkül hagyjuk el, elvesszük tőle a feldolgozás lehetőségét, ezzel pedig rafinált módon "megfagyasztjuk" a kapcsolatot. Lezárhatatlanná tesszük. Aki ghostingol, az megkíméli magát a szakítás vagy a...
