https://youtu.be/E85nnV-I3Lk
2022. november 26-án nyitottam meg Suhajda Gábor kiállítását Budapesten, alább olvasható a megnyitóbeszédem:
Tisztelt Tudatosabban Élő és Építő Emberek!
Suhajda Gábor képei néznek bennünket. Az alkotót régóta ismerem. Nagyjából tanúja voltam annak a folyamatnak, aminek a végén itt állhatunk. Önismereti útja, illetve kísérletei a különféle falapokkal, fatáblákkal végül is ide vezettek. Vezetnek majd, gondolom, még tovább is.
Frappáns volna most előhúzni minden nyulat a kalapból, elárulni személyes és műhelytitkokat – és akkor itt állnánk bokáig nyúlban mi mindannyian. A tény, hogy végülis mégiscsak egy kiállításon vagyunk, arra hív fel, hogy a képekről mondjak valamit. Annyit azért elárulok, hogy egy-egy kép megalkotása intenzív belső folyamatok eredménye. Visszavonult órák fizikai erőfeszítése és magányos szemlélődés előzi meg az ilyen találkozásokat.
Geometrikus absztraktokat látunk. Ha innen nézem, konstruktivizmus, ha onnan, op-art. Suhajda határjárása a dizájn és a képzőművészet mezsgyéjén egyensúlyoz. Textúra-hátterek előtt sajátos térszemléletben kockák és pszeudotestek lebegnek. Ha innen nézem, becsomagolt feszültségek. Ha onnan nézem, kabinkák, amelyek segítenek élni.
Az épületfotózásról írott könyvében idézi Lucien Hervé az építész...
