A tudatos jelenlét gyakorlása nem pusztán technika – hanem egy mód arra, hogy emberibben, mélyebben és kapcsolódóbban legyünk jelen a világban. A segítői munka középpontjában is ez áll: hogyan tudok úgy ott lenni, hogy közben önmagamhoz is kapcsolódom. Ez a kérdés vezette azt a mindfulness workshopot is, amelyben segítő foglalkozású résztvevőkkel dolgozhattam együtt. Olyan eszközökkel ismerkedtünk, amelyek a testérzetek, az érzelmek és az ítélkezésmentes figyelem felől nyitják meg a tudatos jelenlét lehetőségét – nemcsak befelé, hanem a kapcsolatainkban is.
A műhely után visszajelzést kértem a résztvevőktől: volt, aki rögtön alkalmazni kezdte, amit tanult, mások mélyebb szemléleti változásról számoltak be.
„Beépítettem a napjaimba egy 5 perces, légzéskontrollal támogatott meditációt.”
„Rövid, 3–4 perces meditációkat csinálok, este tudatosan ellazulok, és evés közben figyelek egy-egy falatra.”
„Lassabban eszem, jobban odafigyelek arra, amit csinálok.”
„Igyekszem lelassítani, benne lenni abban, amit csinálok.”
Többen a belső kapcsolódás elmélyüléséről számoltak be.
„Próbálok többször az itt és mostra figyelni, főként elalvás előtt. A legnagyobb hatása, hogy el tudom fogadni a rossz érzéseimet is, ítélkezés nélkül.”
„Megerősített abban, hogy magam felé is tudjak fordulni – és ne úgy gondoljak az érzésekre, hogy rosszak, csak észrevegyem: most ezek vannak.”
A kvantitatív visszajelzések is megerősítik a műhely hatását. Amikor azt kérdeztem, mennyire tartják valószínűnek, hogy a tanultakat használni fogják, a résztvevők 83%-a 9-es vagy 10-es értéket adott – ami azt jelzi, hogy nemcsak tetszett nekik a program, hanem valóban beépíthetőnek érzik az eszközöket a saját életükbe. Arra a kérdésre, hogy mennyire változott a jelen megélésének képessége, a többség szintén magas pontszámot adott (7–9-es értékek), ami azt mutatja, hogy már a rövid együttlét is képes volt tudatosabb jelenlétre hangolni.
A harmadik kérdés – „Mennyire érezted hasznosnak a programot?” – talán a legbeszédesebb: a válaszadók kétharmada (66,7%) maximális, 10-es értékelést adott, a többiek is 7–9 közötti értékeket. Ez a fajta egyöntetűen pozitív visszajelzés ritka, és számomra azt jelzi, hogy valami valóban megérintette a résztvevőket – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.
A számok mögött mély tapasztalatok húzódnak meg.
„Nagyon jól éreztem magam, egy szorosabb kapcsolódást éltem meg a testemmel. Nagyobb fókusz került a jelenre.”
„Elfogadó társaságban voltunk, érdekes gyakorlatokat próbáltunk ki. Jobban megértettem a mindfulness lényegét, mint amikor csak olvastam róla. Azóta egészen másképp nézek a mazsolára.”
„A workshop megerősített abban, hogy hallgathatok magamra, képviselhetem az érzéseimet.”
„Nagyon tetszik a szemléletmód. A workshop után rögtön megvettem a Bárhová mész, ott vagy című könyvet.”
„Megerősítést kaptam. Jól éreztem magam.”
Régóta foglalkoztat, hogyan jelenhet meg a tudatos jelenlét a segítő munkában, mint kapcsolati minőség. Most már ezekre a kérdésekre a résztvevők is válaszoltak – gyakorlatból, tapasztalatból, belülről. Köszönöm az Alapítvány önkénteseinek részvételét és az értékes visszajelzéseket.
Schell Gergely
pszichológus, családterapeuta, mindfulness (MBCT) tanár
Korábbi írásokat, eseményeket a tudatos jelenlétről ide kattintva érheti el.