Felkértek minket, így idén mi is tartunk egy ökológiai szemléletű slow séta workshopot a Balaton északi partján. Jozef Tillmann filozófussal közösen gondolkodunk arról, hogyan tudjuk segíteni az emberek tájhoz való kapcsolódását. Most már évek óta gondolkodunk együtt is a sétáról, a meditációról és a tájterekről is, így nagy örömmel vágtam vele ebbe a projektbe. Augusztusban mi tartunk sétát, ez most a pásztoroké volt.

Amolyan alapozó munkaként jelentkeztünk a SzabadonBalatonosok mai sétájára. Az első munkamegbeszélés alapján a szervezők is szimpatikusak voltak, és nagyon sokat jelent nekem Dr. Varga Anna etnobotanikus, etnobiológus szakmai és emberi jelenléte. Akárcsak Jozefet, Annát is régóta ismerem, a bogyiszlói fás legelőn találkozunk évekkel ezelőtt, és azóta is gyakran találkozunk. Véletlen volt az első találkozásunk, és ma is egyfajta véletlen, hogy épp ő facilitálta az év első slow walkját.

A másik facilitátor, Mészáros András a nemzeti park munkatársa volt. Annához hasonló profiként mesélt a kulturtájjal való munkájukról. A séta röviden szólva “arról szólt”, hogy pontosan mit is látunk, amikor a Balaton-felvidéken járunk. Azért az idézőjel, mert tapasztalati és élményprogramhoz méltóan a tanulás búvópatakként volt jelen: a résztvevőknek mást és mást dobott felszínre a séta, hiszen más és más személyként kapcsolódtunk a tájhoz. Tillmann – talán nem bántom meg, ha leírom – a gyerekkori sváb falujával kapcsolatos emlékeit idézte fel, mikor még juhászok és gulyások intézték a falu állatainak hajtását és legeltetését. Nekem pedig a közelmúltban elvesztett otthontájjal való kapcsolatom gyógyulását, feldolgozását adta ez a 2-3 órás útonlevés.

Egy ponton annyira belevesztem a jelenlétbe, hogy tudtam, úgysem tudom majd ezt szavakkal átadni itt. Amikor a kezem a kaszáló füvéhez ért, elindultak a könnyeim, és éreztem, hogy milyen biztonságos teret kaptam a program létrehozóitól és a többi résztvevőktől. Valamivel később egy – talán pásztorok által ültetett, de legalábbis meghagyásra kiválasztott – vadkörtefa alatt meditáltam, hátam mögött a Balatonnal. Mindenkinek ilyen tökéletes időtöltést kívánok.

A program nevében olvasható slowerál szó arra utal, hogy néhány szervező egyedi tervezésű kezeslábasokban változott bárányokká, hogy gyapjúkkal gyűjtögessék a beléjük akadó magokat, növényi részeket. Pszichológusként különleges élmény volt látni, ahogy ezek a kedves emberek mélyen megélték ezt a szerepet. A bennem lévő játékos gyermeki rész jól szórakozott ezen, és önfeledt örömmel ajándékozott meg ez a művészeti performansz.

Magasra tettétek a lécet, mondtam a séta végén. Augusztusban egy másféle programmal, de mi is embereket kísérünk majd abban, hogy kapcsolódjanak a tájjal, egymással és önmagukkal. Fú, hát most érzem igazán, milyen nagy és fontos dolog ez! A folytatásról majd később úgyis írok.

A program leírása:

A fáslegelő az ember tudatos legelő- és gyepgazdálkodása nyomán létrejövő, erdő és gyep közötti átmeneti élőhelytípus, természetközeli és magas gazdálkodási értékekkel bíró területet, mind a zártabb erdőt és a nyíltabb gyepi jelleget kedvelő állat- és növényfajok otthona. A finomléptékű, tudatos gazdálkodás során és a legelő állatok hatásával együtt alakulnak ki ezek a ligetes, átmenetiséget jelentő élőhelykomplexumok, melyet alapvetően meghatároznak a látható és láthatatlan határok is.

De mik is ezek a határok, és hogyan lehet egy folyamatosan változó átmenetiségben gyökerező természeti és kulturális sokféleséget határok között fenntartani? A szabadonbalaton és dr. Varga Anna etnobiológus vezetett sétája során többek között erre keressük majd a választ a Kisdörgicse határában természetvédelmi kezelés részeként helyreállított fáslegelő minél apróbb részleteit megismerve.

A legelő állatok mozgásukkal, taposásukkal, legelésükkel is látható módon formálják a növényzetet, de emellett szinte észrevétlenül területeket kapcsolnak össze azáltal, hogy testükre tapadva vagy trágyájukon keresztül növényi szaporítóképletet több kilométerre is elvisznek. A SLOWERÁL a szabadonbalaton és Schuller Mária – Vértesi Borbála textiltervezők közös mag és növénygyűjtő kezeslábasa, ami a legeltetett állatok példájára a séta során közösen bejárt terület tájlenyomtát hordozza majd magán.

A séta után a szabadonbalaton ökológiai jelenségekre reflektáló piknikje várja az érdeklődőket, a Kű-völgyhöz való visszaérkezés függvényében kb. 13.30-tól.

Alkotók és közreműködők:
Koncepció és kivitelezés: szabadonbalaton (Berecz Diána, Bozzai Dániel, Bubla Éva, dr. Zlinszky András, Vári Ágnes)
Szakmai együttműködő: dr. Varga Anna
Ruházat: Schuller Mária – Vértesi Borbála

Találkozó:
10.30 Kű-völgyi parkoló
A túra hossza: kb. 150 perc
A részvételhez könnyebb terepre alkalmas, kényelmes ruházat viselése ajánlott.
A részvétel 12 éves kortól ajánlott.
A résztvevők létszámának tervezése végett előzetes regisztráció ajánlott a balatorium@pad.network email címen név és program megnevezésével.
A programról videó és fotóanyag készül az alkotók megbízásából.

A program a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Főváros (VEB2023 EKF) támogatásával, a BALATORIUM x szabadonbalaton “SLOWWALK – lassú tájbejárás” eseménysorozatának részeként valósul meg.

Schell Gergely
pszichológus

Vélemény, hozzászólás?