A kíváncsiság és a kiszáradt kút

A kíváncsiság és a kiszáradt kút

George Lowenstein 1994-ben, a The Psychology of Curiosity (A kíváncsiság pszichológiája) címmel megjelent, áttörést hozó cikkében leírja a kíváncsiságról alkotott "információs rés" elméletét. Azt mondja, hogy a kíváncsiság az a hiányzérzet, amit akkor tapasztalunk meg, ha egy ismereteinkben lévő hézagot beazonosítunk és figyelünk rá.   Lényeges ebben a látásmódban, hogy az ismeretek vagy a tudatosság egy bizonyos szintje szükséges ahhoz, hogy kíváncsivá váljunk. Nem vagyunk kíváncsiak olyasmire, aminek nem vagyunk a tudatában, vagy nem tudunk róla semmit. Azt írja: egy téma iránti kíváncsiság felébresztésében szükséges lehet, hogy egy kis vizet öntsünk a kútba – álljunk elő vonzó információval, hogy az emberek érdeklődése felébredjen, és így kíváncsibbá váljanak.   Egyre több kutató mondja, hogy a kíváncsiság és az ismeretszerzés együtt növekednek — minél többet tudunk, annál többet akarunk megtudni. (Idézet Brené Brown: Bátraké az erő című könyvéből.) Sokszor eszembe jutnak a Brené Brown által leírtak a kiszáradt kútról. Az érdeklődésnek sokféle fokozata van: sok ember érdeklődése addig terjed például a fizikával kapcsolatban, hogy még éppen nem...
Read More
Meditáció? Ez komoly?

Meditáció? Ez komoly?

Mármint: komoly dolog-e a meditáció? Ugyanezt a kérdést a pszichológia egészével kapcsolatban is fel lehet tenni. Komoly dolog-e a pszichológia? "Én nem hiszek a pszichológiában." Ez a mondat egészen biztosan ott van a Tíz Mondat, Amit a Pszichológusok Legtöbbet Hallanak listán. Pedig a pszichológia nem nagy ügy: néhány orvosi szakkönyv alapján meg is lehet írni egy pszichológia tankönyvet. Mint például a fenti Merck, ami egy nagyon híres amerikai orvosi szakkönyv. Hiszen nagyjából csak anatómiai, élettani és viselkedéses jelenségekről van szó. A pszichológiában nem hinni kábé olyan, mint nem hinni a magas vérnyomásban. Amióta nyilvánosan is foglalkozom a mindfulness meditációval, tehát oktatom is, sokan a szemükkel méregetnek. Próbálnak rájönni, hogy ez valami komoly dolog-e, vagy csak az én agymenésem. A rafkósabbak ezoterikus bullshitet sejtenek mögötte. Pedig a meditáció sem nagy ügy. Például a már említett Merck 15., 1987-es (!) kiadása a szorongás pszichoterápiái között említi a meditációt. Úgy tűnik, hogy az amerikai orvostudomány már évtizedekkel ezelőtt is komoly lehetőséget látott a mindfulnessben.  ...
Read More

Radikális elfogadás ( – a meditációról)

A csoporttagoktól tanulok a legtöbbet. Tíz-tizenöt ember tapasztalatával leszek gazdagabb, ha másokkal együtt meditálok, mintha csak egymagamban gyakorolnék. A zárókörben elhangzó mondatok azok, amiket egy mindfulness-tankönyv megírásához fel lehetne használni. A sétáló meditáció során két dologra figyelünk: a légzésünkre és a lépésünkre. Hogyan áramlik be és ki a levegő, és hogyan érintkezik a talpunk a talajjal. Nagyjából ennyi. Ha bármi más történik, például gondolkodni kezdünk, akkor megállunk, és elkezdjük megfigyelni azt, hogy „nahát, elkezdtem gondolkodni”. Ilyenkor praktikus mondogatni magunknak, hogy „gondolkodás, gondolkodás, gondolkodás (történik éppen)”, amíg finoman újra visszatérünk a légzésünk megfigyeléséhez. Akkor újra elindulunk. A workshop végén mindig lehetőséget biztosítok arra, hogy mindenki szóljon néhány mondatot a saját tapasztalatáról. Arról, hogy egyáltalán hogy érezte magát. Ez a zárókör. Vannak, akik addig soha nem tapasztalat szabadság-érzésről számolnak be: Fantasztikus érzés volt, amikor rájöttem, hogy bármikor megállhatok. Hogy elfogadhatom és elismerhetem, hogy most gondolkodom vagy épp aggodalmaskodom. Hogy ez nem baj, csak ez történik, úgyhogy akkor ezzel dolgozom tovább. Ez a kudarcnak egy új,...
Read More