Hivatkozások a Kinek a sorsa? című kötetben

Hivatkozások a Kinek a sorsa? című kötetben

Impozáns, négyszáz oldalas közös kötetet írt Mogyorósy-Révész Zsuzsanna pszichológus és MESÉK és UTAK Vaskor Gréta szakmai oldala. Zsuzsa egykori tanárom, emellett a mindennapi munkámat megalapozó Érzelemszabályozás a gyakorlatban című könyv szerzője is. Két tanulmányomat ajánlja a kötetben. Nagyon köszönöm neki. Grétával a családterápiás képzés több összes modulját is közösen végeztük, meseterápiás és mesékkel kapcsolatos életműve több, mint figyelemre méltó. A szájhagyományú kultúrák felé nyit ablakot. Most a mesékben is megjelenő transzgenerációs hatásokról gondolkodtak együtt. Egy újabb fontos traumaszemléletű könyv jelent meg ezzel. Gratulálok!   +   Schell Gergely pszichológus...
Read More
Kapcsolatom a Dunával

Kapcsolatom a Dunával

Ez az írás a Dunával való kapcsolatomat mutatja be évtizedekre, vagy inkább élethosszig visszamenőleg. A bejegyzést jelenleg is szerkesztem. Érdemes később is visszatérni, újraolvasni. Dunai kutatásaim a távoli múltban kezdődtek. A 90-es évek legelején készült fényképen a fajszi kompnál állunk a bátyámmal. Ezen a frissebb, 2022-es fotón pedig Visegrád alatt kajakozok a saját hajómmal. A háttérben a Salamon-torony látszik. A kenutúra Valamikor 2009 körül a barátaimmal részt vettem egy komolyabb Duna-túrán. Esztergomtól eveztünk egészen Mohácsig. A tíznapos túrán három napig táboroztunk Madocsán, ahol a helyiek vendégszeretetét élveztük, buliztunk és tábortüzek mellett beszélgettünk. Ez a kb. 260 km-es út egy igencsak átfogó keresztmetszeti képet adott nekem Magyarországról, a Dunáról és a Duna-menti településekről, az azokat lakó emberekről. Budapest Ekkoriban Budapesten éltem, és a túra változást hozott az életembe: az egyetemi óráim előtt és után hosszú, nyugodt kenuzásokkal töltődtem fel. Egyetemistaként két nagyobb árvízben önkénteskedtem. Csak az egyiknek volt köze a Dunához. 2006-ban Visegrádot védtük meg az áradástól, ahol a helyi lakossággal homokzsákoltam együtt napokon át. Majd 2010-ben (megszakítva a vizsgaidőszakomat)...
Read More

Eszközök az online terápiákhoz

A világjárvány sokakkal megismertette az online tanácsadási és terápiás munkaformát. Mi, szakemberek egyes esetekben már korábban is dolgoztunk Skype-on, ám igazán nagy robbanást a home office, a remote work és a karantén hozott ezen a területen. Szakemberként és kliensként is többféle reakciót adhattunk az izoláció kihívására. A kliensek egy része nem vállalta az online átállást (tapasztalataim alapján később ők is meggondolták maguk, és alkalmazkodtak), a másik részük zökkenőmentesen ült be a képernyők elé. Ugyanígy a szakemberek közül is volt, aki – az ő szempontjából nézve érthető módon – tiltakozott az online munka ellen, vagy ha bele is fogott, úgy élte meg, hadban áll a technológiával. Érdemes fejben tartanunk, hogy a pszichológusok, pszichoterapeuták közül sokan úgynevezett "digitális bevándorlók", azaz még az internet és a számítógépek világa előtt születtek, szocializálódtak. (És ez nem csak az életkortól függ.) Emiatt az átállás tőlük fokozott alkalmazkodást követelt meg. Könnyen előfordulhatott, hogy a technológia olyan kihívások elé állította a szakembert, amit nem tudott – mert nem is kellett...
Read More

Eszközök a meditációhoz

Milyen eszközökre van szükségünk a meditációhoz? Gyakori kérdés, és ahhoz szoktunk hozzá, hogy egy új hobbi, szokás, rítus bevezetésekor – jó fogyasztó módjára – megvásároljuk annak eszközkészletét. Ha futni szeretnénk, futócipőt és okoskarkötőt veszünk. Aki meditálni szeretne, általában ugyanígy a külsőségek, eszközök iránt mutat érdeklődést. Ami egyébként egész hasznos technika, nem véletlenül cselekszünk így. Az anyagi befektetés segíti az elköteleződésünket, az adott tevékenységhez kapcsolódó "uniformis" felöltése pedig a külvilág számára is megmutatja új identitásunkat. Látványosságokra épülő jelenkorunkban pedig azonnal szeretnénk megmutatni mindenkinek, hogy ma is vagyunk, ma is érdekesek vagyunk, és képesek vagyunk a megújulásra. Tartjuk a tempót. A meditációt árusító vállalkozók, guruk, tanítók, szakemberek is gyakran sugallják azt, hogy a valahova tartozásunkat érdemes kifejezni ruhákkal, tárgyakkal, eszközökkel, esetleg magasztosságot kifejező arckifejezés és testtartás felvételével. Talán azt a legfontosabb tudnunk, hogy a meditációhoz nem szükséges semmilyen segédeszköz. Hosszan lehetne erről írni különféle nézőpontok (pl. vallási, pszichológiai, mindfulness stb.) alapján, de ebbe most nem szeretnék mélyebben belemenni. Bármilyen (nem-)cselekvésünk lehet meditáció, így akár azt is...
Read More

Az én meditációs utam

Meditációval körülbelül 10-15 éve foglalkozom. Nehéz pontosan megmondani, mikor kezdett el igazán érdekelni. Ugyanis már kisgyerekként is minden érdekelt. Az biztos, hogy a középiskolában taoista és buddhista szövegeket olvastam, ami egyfajta kiegészítése volt annak a keresztény hagyománynak, amibe tizenkét évesen csöppentem bele. Pannonhalmán a gimnazisták élete szorosan összefonódik a szerzetesekével. Ugyanazokat a tereket használtuk, ugyanazokon az ünnepeken vettünk részt, ugyanazokat az ételeket is ettük. A napirendünk valamelyest – ha nem is túl feltűnően – igazodott a bencés életrendhez. A szentmisék gregorián dallamai és a bazilika meg a kerengő magányos, koppanó-reccsenő csendjei önmagukban misztikus élményt jelentettek. Én magam épp csak túlestem a keresztségen, amikor oda kerültem. Távol állt tőlem a vallásgyakorlás, vagy inkább: ismeretlen volt. Az igazgató egyszer azt mondta, az iskola vezetése nem várja el a diákoktól, hogy higgyenek. Csak annyit, tette hozzá, hogy csendes szemlélődéssel legyen jelen, aki másképp nem tud kapcsolódni. Nekem, akinek a kötelező vasárnapi szentmisék leginkább ingerszegény, unalmas órákat jelentettek, ez hozta meg a fordulatot. Attól kezdve...
Read More

Egy új digitális jelenség, a netes zapping

A zapping legegyszerűbb fordítása talán a kapcsolgatás, "szemezgetés". A tévézés sokáig azt jelentette, hogy a néhány rendelkezésre álló csatornából kiválasztottuk az egyiket, és azt hagytuk bekapcsolva. Egy napszakkal később esetleg átváltottunk a másikra, az egyesről a kettesre vagy fordítva. A nézők alkalmazkodni kezdtek az adáshoz, tudták, mikor melyik műsorhoz szeretnének nagyobb figyelemmel fordulni a képernyő felé. Milliók igyekeztek péntek este befejezni a vacsorát és a mosogatást, hogy odaérjenek a Dallasra. A kábeltévé (Magyarországon a parabola és a mikrohullámú sugárzás is idetartozik) hozott fordulatot, amikor előbb 5-6, később akár több száz csatornánk is lett. Ezzel megváltoztak a nézői szokások is, hiszen nagyobb eséllyel jutottunk a minket fokozottabban érdeklő tartalomhoz bármilyen időpontban. A VHS-rögzítők elterjedése, később a DVD-írók, majd a set top boxok az elköteleződést, választást is egyre inkább kikapcsolták a rendszerből. Egy átlagos hétköznap este elég leülnünk a tévé elé, és végigpörgetni az adókat egy érdekesebb tartalomért. Nem feltétlenül kell végignéznünk egy filmet, mert bármikor válthatunk egy másikra. Ha reklám van, belenézünk...
Read More
A kíváncsiság és a kiszáradt kút

A kíváncsiság és a kiszáradt kút

George Lowenstein 1994-ben, a The Psychology of Curiosity (A kíváncsiság pszichológiája) címmel megjelent, áttörést hozó cikkében leírja a kíváncsiságról alkotott "információs rés" elméletét. Azt mondja, hogy a kíváncsiság az a hiányzérzet, amit akkor tapasztalunk meg, ha egy ismereteinkben lévő hézagot beazonosítunk és figyelünk rá.   Lényeges ebben a látásmódban, hogy az ismeretek vagy a tudatosság egy bizonyos szintje szükséges ahhoz, hogy kíváncsivá váljunk. Nem vagyunk kíváncsiak olyasmire, aminek nem vagyunk a tudatában, vagy nem tudunk róla semmit. Azt írja: egy téma iránti kíváncsiság felébresztésében szükséges lehet, hogy egy kis vizet öntsünk a kútba – álljunk elő vonzó információval, hogy az emberek érdeklődése felébredjen, és így kíváncsibbá váljanak.   Egyre több kutató mondja, hogy a kíváncsiság és az ismeretszerzés együtt növekednek — minél többet tudunk, annál többet akarunk megtudni. (Idézet Brené Brown: Bátraké az erő című könyvéből.) Sokszor eszembe jutnak a Brené Brown által leírtak a kiszáradt kútról. Az érdeklődésnek sokféle fokozata van: sok ember érdeklődése addig terjed például a fizikával kapcsolatban, hogy még éppen nem...
Read More
Meditáció? Ez komoly?

Meditáció? Ez komoly?

Mármint: komoly dolog-e a meditáció? Ugyanezt a kérdést a pszichológia egészével kapcsolatban is fel lehet tenni. Komoly dolog-e a pszichológia? "Én nem hiszek a pszichológiában." Ez a mondat egészen biztosan ott van a Tíz Mondat, Amit a Pszichológusok Legtöbbet Hallanak listán. Pedig a pszichológia nem nagy ügy: néhány orvosi szakkönyv alapján meg is lehet írni egy pszichológia tankönyvet. Mint például a fenti Merck, ami egy nagyon híres amerikai orvosi szakkönyv. Hiszen nagyjából csak anatómiai, élettani és viselkedéses jelenségekről van szó. A pszichológiában nem hinni kábé olyan, mint nem hinni a magas vérnyomásban. Amióta nyilvánosan is foglalkozom a mindfulness meditációval, tehát oktatom is, sokan a szemükkel méregetnek. Próbálnak rájönni, hogy ez valami komoly dolog-e, vagy csak az én agymenésem. A rafkósabbak ezoterikus bullshitet sejtenek mögötte. Pedig a meditáció sem nagy ügy. Például a már említett Merck 15., 1987-es (!) kiadása a szorongás pszichoterápiái között említi a meditációt. Úgy tűnik, hogy az amerikai orvostudomány már évtizedekkel ezelőtt is komoly lehetőséget látott a mindfulnessben.  ...
Read More

Radikális elfogadás ( – a meditációról)

A csoporttagoktól tanulok a legtöbbet. Tíz-tizenöt ember tapasztalatával leszek gazdagabb, ha másokkal együtt meditálok, mintha csak egymagamban gyakorolnék. A zárókörben elhangzó mondatok azok, amiket egy mindfulness-tankönyv megírásához fel lehetne használni. A sétáló meditáció során két dologra figyelünk: a légzésünkre és a lépésünkre. Hogyan áramlik be és ki a levegő, és hogyan érintkezik a talpunk a talajjal. Nagyjából ennyi. Ha bármi más történik, például gondolkodni kezdünk, akkor megállunk, és elkezdjük megfigyelni azt, hogy „nahát, elkezdtem gondolkodni”. Ilyenkor praktikus mondogatni magunknak, hogy „gondolkodás, gondolkodás, gondolkodás (történik éppen)”, amíg finoman újra visszatérünk a légzésünk megfigyeléséhez. Akkor újra elindulunk. A workshop végén mindig lehetőséget biztosítok arra, hogy mindenki szóljon néhány mondatot a saját tapasztalatáról. Arról, hogy egyáltalán hogy érezte magát. Ez a zárókör. Vannak, akik addig soha nem tapasztalat szabadság-érzésről számolnak be: Fantasztikus érzés volt, amikor rájöttem, hogy bármikor megállhatok. Hogy elfogadhatom és elismerhetem, hogy most gondolkodom vagy épp aggodalmaskodom. Hogy ez nem baj, csak ez történik, úgyhogy akkor ezzel dolgozom tovább. Ez a kudarcnak egy új,...
Read More