Schell Gergely pszichologus meditacio mindfulness magyarorszagon

Meditációval körülbelül 10-15 éve foglalkozom. Nehéz pontosan megmondani, mikor kezdett el igazán érdekelni. Ugyanis már kisgyerekként is minden érdekelt. Az biztos, hogy a középiskolában taoista és buddhista szövegeket olvastam, ami egyfajta kiegészítése volt annak a keresztény hagyománynak, amibe tizenkét évesen csöppentem bele. Pannonhalmán a gimnazisták élete szorosan összefonódik a szerzetesekével. Ugyanazokat a tereket használtuk, ugyanazokon az ünnepeken vettünk részt, ugyanazokat az ételeket is ettük. A napirendünk valamelyest – ha nem is túl feltűnően – igazodott a bencés életrendhez. A szentmisék gregorián dallamai és a bazilika meg a kerengő magányos, koppanó-reccsenő csendjei önmagukban misztikus élményt jelentettek. Én magam épp csak túlestem a keresztségen, amikor oda kerültem. Távol állt tőlem a vallásgyakorlás, vagy inkább: ismeretlen volt.

Az igazgató egyszer azt mondta, az iskola vezetése nem várja el a diákoktól, hogy higgyenek. Csak annyit, tette hozzá, hogy csendes szemlélődéssel legyen jelen, aki másképp nem tud kapcsolódni. Nekem, akinek a kötelező vasárnapi szentmisék leginkább ingerszegény, unalmas órákat jelentettek, ez hozta meg a fordulatot. Attól kezdve nem azon gondolkodtam, hogy vajon mikor lesz már vége a misének, hanem csendben szemlélődtem. Néha megfigyeltem, mi történik. Máskor csak hagytam, történjen, ami magától történik. Néhány évvel később az úrfelmutatásnál eszembe jutott Jan Van Eyck genti oltárképének ismert táblája a bárány imádásával. Csendes szemlélődésemben a két kép fuzionált bennem, és rájöttem, hogy ez egy és ugyanaz a dolog. Ettől kezdve tudtam részt venni a szentmisén. A bérmálásra, amire személyesen a főapát készített fel minket, tudatosan készültem. Ott erre 18 évesen kerül sor. Választott érettségi tárgyam a katolikus hittan volt, amire egy igen kiváló teológussal vállalkoztunk. Itt kell még megjegyeznem, hogy Pannonhalmán találkoztam a 2000-es évben először a Dalai Lámával, akivel kezet is fogtam, majd részt vettünk egy közös templomi rendezvényen. A kollégiumi szobatársam a héber és az iszlám felé mutatott érdeklődést, amibe engem is bevont.

Sétáló meditáció Budapesten Magyarországon Szekszárdon Schell Gergely családterapeuta pszichológus

Az egyetemi évek alatt közös albérletbe kerültem egy férfival, aki többek között természetgyógyászattal is foglalkozott. Ő a tibeti buddhista és samanisztikus gyógyításról beszélt nekem, én pedig a pszichológiáról beszéltem neki. A tőle kölcsönkapott könyvekben meditációs gyakorlatok leírásait találtam. Éjszakánként elvégeztem ezeket a gyakorlatokat, amiknek a hatása lenyűgözött. Különféle vizualizációkat, energetizáló gyakorlatokat végeztem, amelyek hatására napokon belül jobban éreztem magam. Az őselemekkel dolgozva úgy éreztem, hogy megtaláltam a helyem a világban. Több izgalmas előadáson is részt vettem ekkoriban: egy európai sámán, egy közép-amerikai vegetalismo (növényekkel gyógyító sámán) és Shinoda Bolen is előadott Budapesten.

Az egyetemista éveim vége felé jelent meg Magyarországon Jon-Kabat Zinn Bárhová mész, ott vagy című könyve. Az első meditációs gyakorlatom ehhez kötődik: a kötettel a hátizsákomban rohantam keresztül a városon, hajszoltan, kimerülten, egyik egyetemi óráról a másikra, amikor az Astoria nyüzsgő betonsivatagában eszembe jutott a könyv egyik gyakorlata. Megálltam egy percre, a napba tartottam az arcom, és úgy döntöttem, ez a perc csak az enyém lesz. Mélyeket lélegeztem, élveztem a nap melegét az arcomon, és éreztem, ahogy megnyugszom. Magam is meglepődtem rajta, hogy aznap sokkal jobban éreztem magam. Attól kezdve minden nap elvégeztem a gyakorlatot. A mindfulness és az anapanasati (a légzésre koncentráló meditáció) az életem részévé vált.

mindfulness pszichológus tolna megye paks meditáció schell gergely tolna megye

Mára nagyjából végigolvastam a mindfulness és a buddhista meditáció Magyarországon elérhető irodalmát (magyar és angol nyelven), és több ezer órányi meditációs gyakorlatra tettem szert. Számos meditációs csoportot vezettem az egyórástól az egy évig tartó időtartamig, sok száz emberrel meditáltam együtt. Thich Nhat Hanh zen mester ajánlására – tudomásom szerint – egyedüliként tartok tisztán sétáló meditációs workshopokat, műhelyfoglalkozásokat az országban, jellemzően pszichológiai vagy életmód-konferenciákon. A tibeti buddhizmus és bön gyakorlatait idővel a sokkal egyszerűbb zazenre cseréltem. Néhány évvel később szinte véletlenül vettem részt egy bencés kolostor csendmeditációs elvonulásán. Ennek olyan intenzív hatása volt rám, hogy mára elsősorban keresztény meditációkkal foglalkozom. Ez a maga 1500 éves hagyományával ma még új, ismeretlen területnek számít, pedig idehaza is körülbelül 8 rendszerét ismerjük. Előadásokat és workshopokat tartok a témában, beszélek róla a tévében, rádióban, írok az újságokba. (Ezek közül a Pannonhalmi Szemlében megjelent tanulmányt tartom a legfontosabbnak.)

Idő közben a mindfulnessből világtrend lett, Magyarországon is egyesületi keretek között oktatják a pszichoterápiában, egészségügyben alkalmazott sztenderd mindfulness alapú módszereket. Gyakran elhangzik, hogy csak a hivatalos keretek között képződött úgynevezett mindfulness tanárok oktathatnak mindfulnesst, ám ezzel én nem értek egyet. A meditáció egy univerzális emberi képesség, az orvosilag nem sztenderdizált formáival is jelentős életmódbeli javulást érhetünk el. Ahogy időnként futásra vagy nyugodt légzésre, úgy meditációra is bátoríthatom az embereket pszichológusként, megmutathatom nekik, hogyan kell csinálni. A meditációt integráltam a pszichológusi (tanácsadási) munkámba, hasznosnak és szépnek találom, a kliensektől pozitív visszajelzéseket kapok ezzel kapcsolatban.

Schell Gergely mindfulness meditáció

Számomra a meditáció egy olyan univerzális emberi gyakorlat, mint például a páros lábbal szökdécselés. Valószínűleg mindenki képes rá, és nem kötődik semelyik valláshoz. Szerencsésnek tartom azokat, akik saját hagyományuk keretei között gyakorolhatják, valamelyik nagy vallásba ágyazva. Én magam, ha meditálok, keresztény meditációt végzek, ami a kiindulási szándékot és a szem előtt tartott célokat kivéve semmiben nem különbözik a zen ülőmeditációjától. A zen nyugati ember (nem szerzetesek) számára szóló előírásai megfelelőek ehhez a típusú meditációhoz is. Ám aki velem gyakorol, annak semmi mást nem adok, csak a közös csendet. A külső szemlélő számára felismerhetetlen, hogy keresztény keretben dolgozom magammal. Ha megkérdezik, milyen stílusban, hagyományban meditálok, azt szoktam mondani, hogy zen stílusú keresztény meditációt vagy keresztény zent végzek. Ehhez a Keating-féle centering prayer és a Jálics-féle szemlélődő meditáció is rendkívül közel áll.

Szakterületeim közé tartozik a meditáció alkalmazása az öngondoskodásban, különös tekintettel a segítő foglalkozásúakra. A különféle traumatizációk, stressz, kiégés és krízisek kapcsolata a mindfulness-szel mindennapi gondolkodásom részét képezi.

Önállóan és csoportban is szeretek meditációt végezni. Ha csak tehetem, labirintust járok. Meditáltam már hegytetőn és a tengerben is. 2019 őszén magyar képzőművészekkel és írókkal kitakarítottuk egy apró horvát sziget tető nélküli, szétlőtt templomát, és éjjel, a csillagos ég alatt végeztünk benne sétáló meditációt a vezetésemmel. Nem tartom magam mesternek vagy gurunak. Nem tartozom egyik buddhista tanítási vonalhoz sem. Ha mondanom kell egy hagyományt mégis, akkor a bencés szerzetesi életrend és tanítás áll hozzám a legközelebb. A meditációtól csodálatos dolgokat kaptam, és sokkal kezelhetőbbnek érzem az életem így, hogy része ez a teljesen haszontalan tevékenység.

Schell Gergely
pszichológus

Vélemény, hozzászólás?