A zapping legegyszerűbb fordítása talán a kapcsolgatás, “szemezgetés”. A tévézés sokáig azt jelentette, hogy a néhány rendelkezésre álló csatornából kiválasztottuk az egyiket, és azt hagytuk bekapcsolva. Egy napszakkal később esetleg átváltottunk a másikra, az egyesről a kettesre vagy fordítva. A nézők alkalmazkodni kezdtek az adáshoz, tudták, mikor melyik műsorhoz szeretnének nagyobb figyelemmel fordulni a képernyő felé. Milliók igyekeztek péntek este befejezni a vacsorát és a mosogatást, hogy odaérjenek a Dallasra.

A kábeltévé (Magyarországon a parabola és a mikrohullámú sugárzás is idetartozik) hozott fordulatot, amikor előbb 5-6, később akár több száz csatornánk is lett. Ezzel megváltoztak a nézői szokások is, hiszen nagyobb eséllyel jutottunk a minket fokozottabban érdeklő tartalomhoz bármilyen időpontban. A VHS-rögzítők elterjedése, később a DVD-írók, majd a set top boxok az elköteleződést, választást is egyre inkább kikapcsolták a rendszerből. Egy átlagos hétköznap este elég leülnünk a tévé elé, és végigpörgetni az adókat egy érdekesebb tartalomért. Nem feltétlenül kell végignéznünk egy filmet, mert bármikor válthatunk egy másikra. Ha reklám van, belenézünk valami másba. Szörfözünk, ugrálunk.

A streaming-szolgáltatások és okostévék egyáltalán nem várnak elköteleződést a nézőtől, hallgatótól. Mivel az internet terében “minden egyszerre jelen van”, elég egy keresés vagy egy kattintás valamelyik linkre, és máris a következő műsort nézhetjük. Gyakran maga az eszköz vagy felület kínálja fel a megtekintést vagy hallgatás közbeni (!) továbbkattintás lehetőségét.

Akinek van gyereke, vagy több időt tölt gyerekek társaságában, egy érdekes kortárs jelenséget figyelhet meg: a gyerekek sokszor egyáltalán nem használják a youtube teljes képernyő funkcióját, hanem a video elindítása után azonnal keresni kezdik a következő, még érdekesebbnek ígérkező tartalmat az ajánlott videok között.

A gyerekeknek, akiknek nem elég fejlett az impulzus-kontrollja, késleltetési képessége stb., és az azonnali kielégülést keresik, nagyobb izgalmat lelnek a még érdekesebb tartalom ígéretében, mint magában a kitartott figyelemben, a tartalom “megrágásában”, elfogyasztásában. (Valószínűleg emiatt az ígéret, újdonságkeresés miatt képesek a gyerekek órákig nézni kindertojás-bontó videokat a youtube-on ahelyett, hogy a saját, jól ismert játékaikkal játszanának.) Sok oldalon, így a youtube-on és a facebookon is megjelent a kép-a-képben funkció, amikor az elindított video egy kis ablakban fut tovább, miközben mi már a következőt keressük.

Fontos megértenünk, hogy ez egyfajta kizsákmányolása a gyerekeknek és a gyengébb kontrollal bíró felnőtteknek is, a biológiai adottságainknak, evolúciós örökségünknek.

A legjobb, ha kiskorúak esetében közösen használjuk az internetet, tévét – körülbelül úgy, mint amikor együtt olvasunk mesét. Ha ezt nem tudjuk vagy nem szeretnénk megtenni, akkor praktikus beilleszteni a rendszerbe a külső kontroll lehetőségét. Például közösen választhatjuk ki a megnézendő tartalmat, és aztán teljes képernyőre váltunk. A zapping és a multitasking véleményem szerint inkább problémákat okoznak, mint amennyire hasznosak egy-egy személy életében, hiszen a figyelem és a kontroll fontosabbak az érzelmek szabályozásához és a munkavégzéshez is, mint a felületes befogadás és a gyors váltás képessége.

A legfontosabb persze az, hogy szeretettel és kedvességgel magyarázzuk el a gyerekeknek, mit miért teszünk – a kontroll ne a fegyelmezés eszköze legyen, hanem a szülő által biztosított stabil keretrendszer. Beszélgessünk velük, próbáljuk megismerni azt, ők hogyan élik meg a világot.

Schell Gergely
pszichológus

(Ez egy véleményposzt, nem tudományos publikáció. Kérem, ha a cikket felhasználja, hivatkozzon a poszt szerzőjére.)

#képernyőtudatosság #digitálisnevelés #pszichológia

Vélemény, hozzászólás?