Néhány éve CD-ről és Spotify-ról hallgatom a The Devil’s Trade-et. A járvány miatt fellépésre nem jutottam el. Eddig, mert Makó Dávid tegnap az európai turné magyarországi állomásaként az Instant-Fogasházban lépett fel a doomfolk projektjével.

A helyszín nekem nem jött be, először jártam a furcsanevű Instant-Fogasházban. Erről nem is írnék többet, azt hiszem, elmúltak azok az idők, hogy egy helyet érdekeljen egyetlen ember visszajelzése.

A hangcucc viszont szépen szólt, a koncert hangosítása nekem visszaadta, amit a lemezek alapján vártam, és rá is pakolt valamennyi pluszt.

A szellősen álló közönségben úgy éreztem, hogy valószínűleg a keménymag jött el. Ez egy kicsit meglepett, hiszen – bármennyire is úgy néz ki távolról – ez a zene sokkal szélesebb réteghez szól. És ezt abszolút jó értelemben mondom.

A The Devil’s Trade a zenekari bandcamp oldal alapján folk, darkfolk, doomfolk, indie folk címkékkel határozza meg magát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az amerikai és a magyar (erdélyi, moldvai) folk / népzene szép és helyenként súlyos szövedékét halljuk hol gitár, hol bendzsó kísérete mellett.

Nekem nagyon tetszik, hogy az előadó komolyan veszi a rock’n’rollt, és tényleg meghal az előadás közben.

Látszik, hogy nagy energiák mozognak, mindez le is jön a színpadról, amit az one man show meg a zenész kommunikációja nagyon személyessé is tesz.

Szerintem baromi jól áll a The Devil’s Trade-nek, hogy a Muzsikás együttes irányából közelíti egymáshoz az újvilági és az óvilági folkot. A hol lírai, hol borzongatóan fájdalmas zenei kíséret, a személyes sors tragédiájából, traumáiból merítő szövegek nagyon szépen passzolnak a népdalok világának kollektív és univerzális fájdalomelbeszélő módjához.

A The Devil’s Trade tegnapi koncertje egy organikusan építkező, szép ívvel felépített előadás volt. Itt-ott bele tudtam könnyezni, különösen amikor átéreztem a dalszerző mély összekapcsoltságát a kollektív élményvilággal, és egy koncert erejéig tudatosíthattam azt a súlyt, ami a mai ember vállát nyomja, amikor kapcsolódni szeretne önmagához, a másikhoz és a transzcendeshez. Élethez, halálhoz.

Schell Gergely
Kövess facebookon!

Vélemény, hozzászólás?