Az én meditációs utam

Meditációval körülbelül 10-15 éve foglalkozom. Nehéz pontosan megmondani, mikor kezdett el igazán érdekelni. Ugyanis már kisgyerekként is minden érdekelt. Az biztos, hogy a középiskolában taoista és buddhista szövegeket olvastam, ami egyfajta kiegészítése volt annak a keresztény hagyománynak, amibe tizenkét évesen csöppentem bele. Pannonhalmán a gimnazisták élete szorosan összefonódik a szerzetesekével. Ugyanazokat a tereket használtuk, ugyanazokon az ünnepeken vettünk részt, ugyanazokat az ételeket is ettük. A napirendünk valamelyest – ha nem is túl feltűnően – igazodott a bencés életrendhez. A szentmisék gregorián dallamai és a bazilika meg a kerengő magányos, koppanó-reccsenő csendjei önmagukban misztikus élményt jelentettek. Én magam épp csak túlestem a keresztségen, amikor oda kerültem. Távol állt tőlem a vallásgyakorlás, vagy inkább: ismeretlen volt. Az igazgató egyszer azt mondta, az iskola vezetése nem várja el a diákoktól, hogy higgyenek. Csak annyit, tette hozzá, hogy csendes szemlélődéssel legyen jelen, aki másképp nem tud kapcsolódni. Nekem, akinek a kötelező vasárnapi szentmisék leginkább ingerszegény, unalmas órákat jelentettek, ez hozta meg a fordulatot. Attól kezdve...
Read More